Aranyveder

Úgy kellene sírnom és nem tudok.
Bennem valami régi nagy fájdalom van.
Szótlan, konok, évezredes titok –
Jött hozzám gyakran, és nem tudtam honnan.
Szótlan, komor, évezredes titok…

(…)
images
Erdős Renée: Én tovább vándorolni nem fogok
Megjelent az Aranyveder című kötetben, 1910-ben

 

 

 

 

“A poétának hozzá kell stilizálnia életsorsát is a költészetéhez és magánviszonyaival igazolni versköteteit; meg kell konstruálnia élete regényét, – ama sorok-közötti költői művelt, mely könyvben a versek sorrendjét meghatározza és hézagaikat kitölti. Nem szabad a rászedettség bosszankodásával ábrándítania ki tisztelőit; de mégis jótékony félködben kell tartania magánélete ügyeit és szereplőit, mert ugye, megbocsáthatatlan volna például versbe foglalni egy olyan, – igen megrázó és sötét, – szerelmi dráma esetét, amelyről, s benne a költõ szereplésérõl már, mondjuk, napilapok hírrovata is tudomást vett. (…) De jaj annak, aki az ősi lantlélek gyermeki és nagy egyszerűségét, gőgjét, mértéktelenségét, alkuvásra, vagy a félig elmondás ingerlő amatőrfogásaira nem hajlandó voltát hozta magával. Keze a keblén és homloka a magasságok felé fordítva, – de hosszú tunikája sárral keverődik utána és kövek repkednek koszorús feje körül.” Kaffka Margit: Aranyveder, Nyugat, 1910

Unknown

Kaffka Margit írta az Aranyveder című Erdős Renée-kötetről az előző posztban idézett sorokat a Nyugatban megjelent kritikájában – utalva ezzel arra, hogy az irodalmi közvélemény tisztában volt azzal, milyen nehézségekkel nézett szembe Erdős Renée, aki korábban sokat írt a személyes sorsáról a verseiben, akkor, amikor a Bródyval való szakítást követően magánélete a napilapok számára hírértékűvé, pletykatémává vált. Miről írhat ilyenkor a költő? Hogyan dolgozza fel a vele történteket? Az Aranyveder (1910) című kötet Erdős Renée vallásos fordulatának lenyomata – érthető ez a fordulat az előzmények kontextusában.

KAFFKA MARGIT PORTRÉJA (Máté Olga fotómûvész munkájáról készült nyomat) –Országos Széchényi Könyvtár/Plakát- és Kisnyomtatványtár: Arcképgyûjtemény

KAFFKA MARGIT PORTRÉJA (Máté Olga fotómûvész munkájáról készült nyomat) –Országos Széchényi Könyvtár/Plakát- és Kisnyomtatványtár: Arcképgyûjtemény

Az én ajkam a földi csók ízét,
Te tudod, Uram, elfeledte rég.
S a régi szókat, mikben tűz és méreg,
Kábító láz és kivánatos vétek –
S a régi mosolyt, mely rajta lakott,
S a régi gőgöt, mellyel kacagott.
 
A te tudod, Uram, nincs többé nekem
Zsarnok álmaktól forró éjjelem,
S ébredésemnek nincs panasza, könnye –
A vágy bíboros kelyhe összetörve,
A lelkem mélyén romokba’ hever –
Hogy semmim sincs – csak az arany-veder.
Erdős Renée: Az én ajkam, Aranyveder, 1910
images-1
Noha az Aranyveder vallásos témájú verseket tartalmaz, a hangneme hasonlít a korábbi kötetek szerelmes verseinek hangnemére. A korabeli kritika túlfűtöttnek tartotta, még később pedig komolytalannak, hiteltelennek minősült ez a fajta vallásos költészet: például nevezték “gyóntatószék-erotikának” is. (Illés Endre).
Én mást gondolok erről: a női irodalommal foglalkozó kutatások a nők által írt szövegek egyik legfontosabb vonásának tartják azt, hogy nagyon fontosak bennük az emberek közötti kapcsolatok, a viszonyrendszerek. Erdős Renée verseinek egyik legfontosabb sajátossága az egyes szám második személyű beszéd, lételemük a dialógus, az, hogy valakihez szólnak, valakit megszólítanak. Ezért ír hasonlóan a szerelemről és a vallásos érzéseiről is.
7

Védekezés anno

Hogyan védekeztek 100 évvel ezelőtt a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek ellen? Erdős Renée 1920-as években írt regényeinek újdonsága, hogy szóba kerülnek ilyen kérdések is. A Brüsszeli csipke című regényben Adrienne, a főhősnő, úgy jön rá, hogy férje megcsalja, hogy amikor a férfi üzleti útról hazaérkezik Bécsből, ő pedig a bőröndjét kipakolja, a pizsamakabátja zsebében üres óvszeres dobozt talál. A nagy sikoly főhősének, Dórának pedig egy kis dobozkát ad az anyja az esküvője után. Az óvszert már az ókorban feltalálták, de nagyüzemben az 1880-as évek végén Angliában kezdték gyártani. A maihoz hasonló, latex alapanyagú óvszereket az 1920-as évek óta készítenek.

88c7fdb07f72dacb474588e997a20f05

vintage_condoms
A képeken 1930-as és 50-es évekbeli óvszeres dobozok láthatók.
Forrás: bonz.ch, etsy

Ennek az 1910-es évekből származó dobozkának a kissé előítéletes vizuális világából ítélve elsősorban a férfiak vásárolhattak óvszert.

 

safe_image.php
Forrás: ebay

Ez a második világháborús plakát pedig a szifilisz veszélyeire hívja fel a figyelmet.

5dc195855d62449dbcd700f3cc78efb7
Forrás: pinterest

Hogy kezdődött?

Mikor kezdtem Erdős Renée-vel foglalkozni? – sokan kérdezik tőlem mostanában, olvasók is, újságírók is.  Ezen a Prae.hu linken található egy beszélgetésnek a szerkesztett szövege, amely 2009. április 28-án zajlott a Nyitott Műhelyben. Kiss Noémivel és Radics Viktóriával indítottuk el a Rózsaszín szemüveg című kritikai beszélgetés-sorozatot, amelynek keretében négy év alatt 13 írónő munkásságát tárgyaltuk meg. Minden alkalommal vendéget is hívtunk, Erdős Renée-ről Bán Zoltán Andrással beszélgettünk. Már korábban is ismertem Erdős Renée-t, de csak felületesen, akkor tetszett meg igazából, amikor erre a beszélgetésre készültem.

Unknown

“Lappangva lobog a szerelem”.

Erdős Renée: A régi bűbáj

A régi bűbáj… Én tisztelem,
Mint mindent, ami holt, hangtalan,
Mint mindent, aminek multja van
S lágyan remeg át lelkemen
Lágyan remeg át lelkemen.

Aminek ideje rég lejárt,
Ami az időben elveszett,
A régóta csukott kerteket,
Hűs szobrokon a szent patinát,
Hűs szobrokon a szent patinát.

És szeretem a nagy romokat,
S a régi szerelmek bús porát.
A régi csókok holt mámorát,
E kegyes, illatos lim-lomokat,
E kegyes, illatos lim-lomokat.

S a régi szókat is szeretem,
Amiken évek hamuja száll,
Amikben mosolyog a halál,
S lappangva lobog a szerelem…
Lobog a halál s a szerelem…
(1918)

13979934-nagy

A Salute temploma

“A Santa Maria della Salute fogadalmi temploma a Canal Grande legvégén állt, méltóságteljesen, és mégis egyszerűen. Szűz Máriának szentelték a tizenhetedik században, egy nagy pestisjárvány emlékére. Ez a hely nem a turistáké, a velenceiek járnak ide. De úgy hírlik, meg tudja érinteni azokat is, akik csak véletlenül vetődnek erre. Erős vallásos áhítat lesz úrrá az idelátogatókon.

13332742_1017057731710265_5698805636357285945_n

Renée másodszor tért vissza, lenyűgözte az épület, kívülről és belülről egyaránt. Gyalog jött a Rialto felől, ahol a szállodájuk volt, és az Akadémia hídon ment át, a túloldalon a kis üzletekkel, ékszer- és táskaboltokkal teli szűk utcácskákon át ért el a templomig. Így a Salute nem látszott teljes életnagyságában, csak a túloldalról, a Szent Márk térhez vezető gondola- és csónakkikötő felől. Ezt az élményt a templomlátogatás végére tartogatta, úgy tervezte, akkor megy át a túloldalra csónakkal, hogy láthassa, ahogy a Salute a Canal Grande bejáratánál visszanéz rá. Az utcácskák felől a templom csak az utolsó pillanatban bukkant elő, amikor a legközelebbi kis keresztcsatorna feletti hídról lejőve befordult a sarkon. Olyan magas volt, hogy a nyakát ki kellett tekernie, hogy a tornyát is láthassa.

13412969_1017069038375801_6853655318424451864_n

Fehér falai ugyanúgy hűsítettek, mint a fülledt utcák után a templom előtti kis téren a csatorna felől fújó szél. Bent a templomban kevesen voltak, a turisták többsége lusta átjönni ide, a Szent Márk téren gyülekeznek, ahogy a galambok is. A szikár, fehér-szürke falak és az arany díszítés sápadt és mégis erőteljes világában a körben felszerelt piros fáklyatartók és a piros függönyök rózsaszínné változtatták az ablakokon beáramló fényt. Az oltárkép a Madonnával és a gyermekkel egyszerű volt, mint egy pravoszláv ikon, sötét foltja elütött a világos épületbelsőtől. Renée a kupola alatt állt, a közepén ennek a rózsaszín és fehér világosságnak. Akit ez a fénycsóva magába fogad, annak megváltozik az élete, és elérheti a céljait. Biztos volt benne, hogy ez a Salute üzenete.

Elindult körbe, a kupola alatti tér körüli kerengőn, az ablakok mentén. A fény azonban nemcsak az ablakokon áradt befelé, hanem a kitárt kapun is, de az a fénysugár vakított, nem világított meg semmit. Elfedte az utat. A nap úgy sütött be a kapun, mintha gomolygó köd lenne, csak találgatni lehetett, mi van odakünn a kapun túl, vagy emlékezni rá, emlékezni a Canal Grande kék színére, a gondolák és hajók sokaságára, a cölöpökön álló épületek vízzel ellepett bejáratára, a gondolások és a szállítómunkások kiáltozására, a legforróbb napokon is erősen kifestett, jól öltözött, ízlésesen sovány velencei úrasszonyokra és simára fésült hajú gyerekeikre. 

13403924_1017071205042251_6761408127434845399_o13418758_1017071408375564_7406835212087860581_n
Hogyan is részesülhetne ebben a fényből származó tudásban egy pesti zsidó írónő, a győrszigeti kocsmáros lánya? Hogyan lenne joga ehhez a dolgos eleganciához, ehhez a megtartó erőhöz, ehhez a teljességhez, amely ellenáll a süllyedésnek, a bűznek, a zajnak, a tenger hatalmának?

13327436_1017069621709076_7580415228374616366_n
(Fotó Mircea Turcan)