Dórát a férje már a nászúton megcsalja egy „vörös kokottal”. A strandon, délután. Sándor megy befelé a vízbe, úszni, és szembe jön vele, kifel – vagyis Dóra az ő arcát látja , a gyönyörű vörös hajú francia nő. Dóra a partról figyeli őket, úgy véli, köszöntek egymásnak. Éjjel viszont, lázálmában látja, ahogy a nő azt suttogja Sándornak, „á minuite” – éjfélkor. Ez egy remek jelenet, az az ötlet különösen, hogy álmunkban képesek vagyunk így felidézni és értelmezni, amit ébren nem: az álomban a nő szájának mozgása egyértelművé válik, s érthető lesz, mit mond. S hogy mit tesz Dóra, amikor rájön, mi történt – ez a regényből derül ki.
