Fülszövegem a Szépmíves Könyveknél hamarosan megjelenő A nagy sikolyhoz
“Erdős Renée – milyen nőkről írt? Milyen nő volt ő maga? Haladó, formabontó és konzervatív, erotikus versek, vidéki, szegény, ortodox zsidó család és katolizálás, polgári életmód, mély vallásosság, neuraszténia, labilis idegrendszer és lelkierő. Sikamlós témák, szex, fetisizmus, női ruhába öltözött, felékszerezett férfi, anyjába szerelmes fiú, leszbikus szerelem, gyilkosság, házasságtörés. Mégis mindig a határon innen. A normákat áthágni nem akaró olvasókat nem riasztja el, de felsejlik az is, ami a túloldalon van.
Erdős Renée-nél nincs happy end, a hallgatás, hogy ne tudhassuk, ami a házasság után jön, az sem egyszerű. És A nagy sikolyban Dóra nem is sikolt: a kezét a szája elé kapja, hogy ne sikoltson. Orgazmus vagy segélykiáltás? Erdős Renée regényeiben leginkább a problémákról van szó, a nő szexuális problémáiról, a házasság értelmezési lehetőségeiről, a különböző női életutakról – olvasmányos, érzelmes, fogyasztható módon, okosan. Senki más nem írt annyit és olyan szókimondóan a női szexuális élet problémáiról a 20. századi magyar irodalomban, mint Erdős Renée.”
ina, Renáta, Renée. Három név, egy nő. De ki volt az igazi Erdős Renée? Győri zsidó lány, aki családját odahagyva Budapestre költözött, hogy megvalósítsa álmát, és színésznő legyen a fővárosban? Formabontó, modern költőnő, aki az írásnak élt, és az első, aki az írásból megélt? Ünnepelt szerző, aki először vetette papírra kendőzetlenül, mi a női vágy, és akiért tömegek rajongtak? Az élet királynője, akinek a lába előtt összetört szívek hevertek? Vagy egy magányos lélek, aki saját magát kereste, és egyedül kellett helytállnia egy olyan világban, amely gyanakodva figyelte, ha egy nő többet, mást akart, mint amit a hagyományos normák előírnak számára