Ady Endre véleménye Erdős Renée-ről, 1906-ból. Én nem igazán igazodtam el rajta, szereti is meg nem is 
Örül, hogy a férfiakról ír, de furcsállja is egyben, hogy egy nő ír a férfiakról, ez „túlontúl férfias”.
Tudván, hogy később Ady sokat merített Erdős Renée-től, sőt, az a bizonyos sejtelmes ismétlődésekre épülő stílus, amit annyira Adyhoz kötünk, igazából Erdős Renée újdonsága volt, bár az is kétségtelen, hogy Ady sokkal tömörebbé tette, nem meglepő, hogy Ady ennyire ambivalens.
Ady Endre: Erdős Renée
„Szerelmes asszonyi rigolyákról Erdős Renée mert dalolni először és magyarul. Szeretem ezt az úgynevezett magyar Szapphót, s fáj nekem, hogy nem egy nagy irodalom leánya. Új verseskönyve (Új versek. Kleopatra) csak növeli az én fájdalmamat, s már-már elsiratom a poéták közül Erdős Renée-t. Ez az asszony vagy leány (én nem tudom: ki ő személyében) egy szerencsétlen, egy húrú s egy szenvedélyű dryád. Gazdag és becézett irodalomban okvetlenül megbecsülnék az ő kétségbeesett, szomjas, szerelmes, szilaj jajveszékelését. Nálunk ő kénytelen egész és minden húrú poétaként jelentkezni. Szépséges, szárnyas és bőséges szavakba takarózik. Ő maga is nyilván szinte megfagy a hidegtől. A szavak szállnak, röpülnek, s az érzések összezsugorodva leszállongnak, mint a márciusi hópelyhek. El is olvadnak mindjárt. Kívánjuk Erdős Renée-nek, hogy tudja levetni asszonyiságát? Akkor talán egy poéta halna meg, aki mégis csak poéta. Révedező, kínlódó és fogoly, de új és érdekes poéta. Hogy fogoly ő, érzi maga is. A magasságok útját sorvadozva kívánja, s neki talán már a legúnottabb az örökös turbékolás. Végre is az asszony-ego Annie Vivantiban sem kicsi, de az Élet nagyobb mindennél. Annie Vivanti meg tudta érezni s csókolni ezt a nagy életet. Ne tudná a mi, talán Annie Vivantinál is erősebb Annie Vivantink? Nem kívánjuk, hogy az effeminált férfiak idejében Erdős Renée férfiú legyen. Szerelmes érzéseinek kérlelhetetlenségében úgyis túlontúl férfias ő. De dobjon el sokat a szép szavakból, s vegyen fel egy keveset más érzésekből is, mint a hím után való vágyódás. Bizonyisten nem érdemli meg a mi géniuszunk ezt a sok verset, s bizonyisten olyan sok ezer érzéki, kéjes, nagy érzés van, melyhez a partner nem kell és nem hiányzik. Lopja meg a maga leányos hangulatait, intellektusának elálmodozásait: meglássa, hogy többen s a valakik közül valók fogják legjobban szeretni.” (Budapesti Napló 1906. január 21.)
(Kádár Judit ítt bővebben Ady és Erdős költészetének összehasonlításáról, az Alföld cmű folyóiratban, 2001/6-os szám.)
személyesebbek, sokkal karakteresebb a hangjuk – de lehet, hogy fordításban nem jön át Annie Vivanti hangja igazán jól. Összehasonlításul befotóztam egy versét, amely a Jövendőben jelent meg (1904/22).
