Annie Vivanti – Kortárs külföldi női költők

Annie Vivantit mutatom be ebben a posztban (korábban írtam már arról, hogy Ady Endre hozzá hasonlította Erdős Renée-t).

vivanti_ritratto

 

Annie Vivanti a korszak ismert költője volt – de nekem Erdős Renée versei jobban tetszenek, sokkal Képernyőfotó 2016-05-06 - 14.52.52személyesebbek, sokkal karakteresebb a hangjuk – de lehet, hogy fordításban nem jön át Annie Vivanti hangja igazán jól. Összehasonlításul befotóztam egy versét, amely a Jövendőben jelent meg (1904/22).

Képernyőfotó 2016-05-06 - 14.52.58

Annie / Anita Vivant Chartres (1866-1942) olasz írónő volt, aki Angliában született, az édesapja, Anselmo Vivanti, Mazzini és Garibaldi támogatója, Nagy-Britanniában keresett politikai menedékjogot. Anyja Anna Lindau, zsidó-német írónő. 1890-ben jelent meg az első verseskötete Lirica címmel. 1892-ben férjhez ment John Chartreshez, egy angol-ír jogász-újségíróhoz, a Sinn Féin tagjához, és Angliába költözött, csak angolul írt. Az első világháború után Mussolini támogatója lett, és jobboldali olasz újságoknak írt. 1941-ben Olaszországban élt, és angol kapcsolatai miatt házi őrizetbe került, majd a könyveit is betiltották zsidó származása miatt. (Forrás: Wikipédia)

 

Annie_vivanti_1

Ady Endre Erdős Renée-ről

Ady Endre véleménye Erdős Renée-ről, 1906-ból. Én nem igazán igazodtam el rajta, szereti is meg nem is :) Örül, hogy a férfiakról ír, de furcsállja is egyben, hogy egy nő ír a férfiakról, ez „túlontúl férfias”.

Tudván, hogy később Ady sokat merített Erdős Renée-től, sőt, az a bizonyos sejtelmes ismétlődésekre épülő stílus, amit annyira Adyhoz kötünk, igazából Erdős Renée újdonsága volt, bár az is kétségtelen, hogy Ady sokkal tömörebbé tette, nem meglepő, hogy Ady ennyire ambivalens.

Unknown-4

 Ady Endre: Erdős Renée

„Szerelmes asszonyi rigolyákról Erdős Renée mert dalolni először és magyarul. Szeretem ezt az úgynevezett magyar Szapphót, s fáj nekem, hogy nem egy nagy irodalom leánya. Új verseskönyve (Új versek. Kleopatra) csak növeli az én fájdalmamat, s már-már elsiratom a poéták közül Erdős Renée-t. Ez az asszony vagy leány (én nem tudom: ki ő személyében) egy szerencsétlen, egy húrú s egy szenvedélyű dryád. Gazdag és becézett irodalomban okvetlenül megbecsülnék az ő kétségbeesett, szomjas, szerelmes, szilaj jajveszékelését. Nálunk ő kénytelen egész és minden húrú poétaként jelentkezni. Szépséges, szárnyas és bőséges szavakba takarózik. Ő maga is nyilván szinte megfagy a hidegtől. A szavak szállnak, röpülnek, s az érzések összezsugorodva leszállongnak, mint a márciusi hópelyhek. El is olvadnak mindjárt. Kívánjuk Erdős Renée-nek, hogy tudja levetni asszonyiságát? Akkor talán egy poéta halna meg, aki mégis csak poéta. Révedező, kínlódó és fogoly, de új és érdekes poéta. Hogy fogoly ő, érzi maga is. A magasságok útját sorvadozva kívánja, s neki talán már a legúnottabb az örökös turbékolás. Végre is az asszony-ego Annie Vivantiban sem kicsi, de az Élet nagyobb mindennél. Annie Vivanti meg tudta érezni s csókolni ezt a nagy életet. Ne tudná a mi, talán Annie Vivantinál is erősebb Annie Vivantink? Nem kívánjuk, hogy az effeminált férfiak idejében Erdős Renée férfiú legyen. Szerelmes érzéseinek kérlelhetetlenségében úgyis túlontúl férfias ő. De dobjon el sokat a szép szavakból, s vegyen fel egy keveset más érzésekből is, mint a hím után való vágyódás. Bizonyisten nem érdemli meg a mi géniuszunk ezt a sok verset, s bizonyisten olyan sok ezer érzéki, kéjes, nagy érzés van, melyhez a partner nem kell és nem hiányzik. Lopja meg a maga leányos hangulatait, intellektusának elálmodozásait: meglássa, hogy többen s a valakik közül valók fogják legjobban szeretni.”  (Budapesti Napló 1906. január 21.)

(Kádár Judit ítt bővebben Ady és Erdős költészetének összehasonlításáról, az Alföld cmű folyóiratban, 2001/6-os szám.)