A Salute temploma

“A Santa Maria della Salute fogadalmi temploma a Canal Grande legvégén állt, méltóságteljesen, és mégis egyszerűen. Szűz Máriának szentelték a tizenhetedik században, egy nagy pestisjárvány emlékére. Ez a hely nem a turistáké, a velenceiek járnak ide. De úgy hírlik, meg tudja érinteni azokat is, akik csak véletlenül vetődnek erre. Erős vallásos áhítat lesz úrrá az idelátogatókon.

13332742_1017057731710265_5698805636357285945_n

Renée másodszor tért vissza, lenyűgözte az épület, kívülről és belülről egyaránt. Gyalog jött a Rialto felől, ahol a szállodájuk volt, és az Akadémia hídon ment át, a túloldalon a kis üzletekkel, ékszer- és táskaboltokkal teli szűk utcácskákon át ért el a templomig. Így a Salute nem látszott teljes életnagyságában, csak a túloldalról, a Szent Márk térhez vezető gondola- és csónakkikötő felől. Ezt az élményt a templomlátogatás végére tartogatta, úgy tervezte, akkor megy át a túloldalra csónakkal, hogy láthassa, ahogy a Salute a Canal Grande bejáratánál visszanéz rá. Az utcácskák felől a templom csak az utolsó pillanatban bukkant elő, amikor a legközelebbi kis keresztcsatorna feletti hídról lejőve befordult a sarkon. Olyan magas volt, hogy a nyakát ki kellett tekernie, hogy a tornyát is láthassa.

13412969_1017069038375801_6853655318424451864_n

Fehér falai ugyanúgy hűsítettek, mint a fülledt utcák után a templom előtti kis téren a csatorna felől fújó szél. Bent a templomban kevesen voltak, a turisták többsége lusta átjönni ide, a Szent Márk téren gyülekeznek, ahogy a galambok is. A szikár, fehér-szürke falak és az arany díszítés sápadt és mégis erőteljes világában a körben felszerelt piros fáklyatartók és a piros függönyök rózsaszínné változtatták az ablakokon beáramló fényt. Az oltárkép a Madonnával és a gyermekkel egyszerű volt, mint egy pravoszláv ikon, sötét foltja elütött a világos épületbelsőtől. Renée a kupola alatt állt, a közepén ennek a rózsaszín és fehér világosságnak. Akit ez a fénycsóva magába fogad, annak megváltozik az élete, és elérheti a céljait. Biztos volt benne, hogy ez a Salute üzenete.

Elindult körbe, a kupola alatti tér körüli kerengőn, az ablakok mentén. A fény azonban nemcsak az ablakokon áradt befelé, hanem a kitárt kapun is, de az a fénysugár vakított, nem világított meg semmit. Elfedte az utat. A nap úgy sütött be a kapun, mintha gomolygó köd lenne, csak találgatni lehetett, mi van odakünn a kapun túl, vagy emlékezni rá, emlékezni a Canal Grande kék színére, a gondolák és hajók sokaságára, a cölöpökön álló épületek vízzel ellepett bejáratára, a gondolások és a szállítómunkások kiáltozására, a legforróbb napokon is erősen kifestett, jól öltözött, ízlésesen sovány velencei úrasszonyokra és simára fésült hajú gyerekeikre. 

13403924_1017071205042251_6761408127434845399_o13418758_1017071408375564_7406835212087860581_n
Hogyan is részesülhetne ebben a fényből származó tudásban egy pesti zsidó írónő, a győrszigeti kocsmáros lánya? Hogyan lenne joga ehhez a dolgos eleganciához, ehhez a megtartó erőhöz, ehhez a teljességhez, amely ellenáll a süllyedésnek, a bűznek, a zajnak, a tenger hatalmának?

13327436_1017069621709076_7580415228374616366_n
(Fotó Mircea Turcan)

Salute – a regény vége Velencében

A regény utolsó jelenete Olaszországban, Velencében játszódik: ott szakít egymással Erdős Ren13412044_1017055928377112_4823421230681429147_oée és Bródy Sándor. Központi szerepet kap a fejezetben a Salute, Velence egyik temploma, amelyet kevesebb turista és több helyi lakos látogat. Erdős Renée, miután az otthoni élete mind érzelmi, mind egzisztenciális szenpontból felborult, az 1900-as évek végétől Olaszországban élt, mélyebben megismerte a katolikus vallást, és katolizált. Erről majd a második kötetben lesz szó, de az utolsó fejezet előre vetíti már a témát. Amikor az utolsó a fejezetet írtam, én is elmentem Velencébe, hogy megnézhessem a templomot, és fotókat készíthessek róla. Horvátországban nyaraltam a családommal, onnan mentünk át egy napra, autóval, majd vizibusszal, vaporettóval be a városba, a Salute-ig. Jegyzeteltem, leírtam, milyen a templom, és milyen benyomást tett rám.
A következő posztban ebből a fejezetből olvashatnak egy részletetet.

A Jakab-féle Liget Szanatórium

budapest-vii-kerulet-liget-szanatorium-
Az 1900-as években kezdődött meg a budapesti szanatóriumok virágkora, és eltartott egészen az 1930-as évekig. A korszakban a polgárok igen gyakran vették igénybe a kényelmes, jól felszerelt szanatóriumokat a szegényesebb közkórházak és az otthoni ápolás helyett. A regényben Erdős Renée, Kiss József és Bródy Sándor szanatóriumi kezeléséről is szó esik.

 

 

 

A Liget Szanatóriumot Jakab László orvos építtette, a mai Benczúr utca 47-ben (akkoriban Nagy János utca), a Városligethez közel. A jó levegő és a környéken található vasas bórvizek ideális feltételeket teremtettek. Az épületet dr. Jakab testvére, Dezső tervezte. A hétgyermekes falusi kocsmáros két fiát tudta taníttatni, s mindketten sokra vitték. Jakab László felesége Rácz Hanna szintén orvos volt – ők lettek az első magyar orvosházaspár.

budapest-vi-kerulet-liget-szanatorium-_1

budapest-vi-kerulet-liget-szanatorium-

A szecessziós épület szobáihoz erkély is tartozott. A kórházi szolgáltatásokat a szállodai kényelemmel elegyítő intézményben szénsavas és villamos fürdők és iszapkezelések is várták a betegeket. Sok ismert ember vette igénybe a szanatórium szolgáltatásait. Ady Endre is itt halt meg, a ház falán emléktáblája is található.

Képernyőfotó 2016-05-21 - 23.43.06
Jakab több más szanatóriumot is épített, a Park Szanatóriumot szintén a Városligetnél, a legkorszerűbb sebészeti profillal, és a Svábhegyi Szanatóriumot is.

Forrás: Dörnyei Sándor: Egy vállalkozó orvos tündöklése és bukása
Képek: Anno Budapest, egykor.hu

Juszuf

„Kiss József, A Hét című divatos irodalmi és kulturális hetilap főszerkesztője, Juszuf, ahogy a barátai szemtől szembe is, távolabbi ismerősei pedig a háta mögött nevezték, Népszínház utcai lakásában az íróasztalánál ült a dolgozószobájában. Nemrég esett túl egy kisebb szanatóriumi kezelésen, s most a szanatórium, a patikusok és az orvosok számláit rendezte egy dossziéba. Még mindig nem volt teljesen rendben, kímélő kosztra szorult, sokat kellett pihennie, és az életkedve sem tért vissza. S ahogy a számlákat elnézte, még egy ideig nem is lesznek felhőtlen napjai. A Jakab-féle Liget Szanatórium nem volt olcsó mulatság. Azóta meg a Múzeum Patika nyúzza le róla a bőrt hetente – mi kerülhet ennyibe azokon a semmi kis porokon?” – így kezdődik a regényben az a fejezet, amely Erdős Renée és Kiss József barátságáról szól. Egy kicsit csaltam , mert a szanatórium csak néhány évvel később, 1909-ben nyitott meg, ez a jelenet pedig a regényben 1902 februárjában játszódik.
De mi is volt az a Jakab-féle Liget Szanatórium? A következő poszt erről szól majd.

Képernyőfotó 2016-05-21 - 22.44.14

Szereplők – Kiss József

Kiss József, költő, szerkesztő (1843–1921) hatvan éves kora körül ismerte meg az akkor húsz év körüli fiatal költőlányt, és a pártfogásába vette.
Kiss_József_1910_körülErdős Renée rendszeresen járt hozzá, illetve a Central kávéházbeli Kerek Asztalához, amely Kiss lapjának, A Hétnek szerkesztőségi találkozó helye volt. Ide járt többek között Mikszáth Kálmán, Ambrus Zoltán, Szomory Dezső, Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Petelei István, Gárdonyi Géza, Ignotus, Heltai Jenő, Molnár Ferenc és Krúdy Gyula. Kiss segített kiadót találni Erdős második kötetének, a Verseknek 1902-ben, ő mutatta be a lányt Pfeifer Károlynak, a Pallas Kiadóvállalat igazgatójának. Viszonyuk megromlott, amikor Pfeifer Kiss helyett Bródy Sándort kérte fel a Versek szerkesztőjének. A Hét címlapon hozta Erdős Renée arcképét, számos versét és tárcáját közölte, és könyveiről kritikákat jelentetett meg.

Írások Könyve

Írások Könyve
Írja, szerkeszti és kiadja Erdős Renée. Megjelenik minden hó 1-én.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Ferencz-körut 5.
Előfizetés ára: egy évre 10, fél évre 6, negyedévre 3 korona

irasok-konyve

Az Írások Könyve egyszemélyes lap, Erdős Renée maga írta minden szövegét, és saját költségén adta ki 1904-1906 között, előfizetőket gyűjtve. Előképe Bródy Sándor egyszemélyes lapja, a Fehér könyv volt (1900-1901). Erdős Renée akkor fogott ebbe a vállalkozásba, amikor Bródyval történt szakítása, és a férfi 1905 júliusi öngyilkossági kísérlete után megfogyatkoztak a publikálási lehetőségei, s anyagi nehézségei voltak. Vegyes műfajú szövegeket közölt: verset, novellát, tárcát, mesét, följegyzéseket, elmélkedésket, irodalmi ismertetőket, valamint folytatásokban a Jezabel című regényt és az Egyedül című drámát.
Az 1905. májusi szám belső borítóján a következő szöveg szólítja meg az olvasót:
„Az olvasónak,
mint szerző hálásan köszönöm meg azt a meleg érdeklődést és jóindulatot, mellyel az Írások Könyvét a kezdet nehéz útján pártfogásába vette, hibáit elnézte, itt-ott megdicsérte és jó tanáccsal, szíves intéssel segítségére volt.
Örömem és büszkeségem telik e sikerben, annál is inkább, mert talán sok minden, ami óhajom és tervem e laphoz fűződött, nem teljesülhetett úgy, amint azt elgondoltam: fájdalom, ez idő alatt többet voltam beteg, mint egészséges, a munka és minden vele járó izgalom tiltva volt, s úgyszólván csak lopva dolgozhattam egy-egy órát, olyankor, amikor a nagy fáradság alább hagyott.
Most, Istennek hála, gyógyulóban: ismét teljes erőmmel és igyekezetemmel akarom csinálni a lapot, úgy, hogy önöket érdekelje és pártfogásukat kiérdemelje továbbra is.
E célból kérem szíves olvasóimat, azokat, akiknek előfizetése a májusi számmal lejárt, hogy azt ne negyedévre, hanem félévre folytatólag újítsák meg, mert ezáltal engem sok munkától mentenek meg, kiadóhivatali teendőktől, amikhez csak keveset értek, s amelyek nekem sok gondot okoznak.
Az új félév elteltével a lap adminisztratív részét már nem én vezetem, hanem komoly és igazi kiadó, aki azt külsőleg új és művészi köntösbe öltözteti, hogy ezáltal is szebb és tetszetősebb legyen. Addig kérem önöket, legyenek türelmesek, és el ne hagyjanak engem; nehéz, de kedves feladatomban hadd merítsek új erőt és bizalmat a további munkához.
Margitliget, május 1-én
Erdős Renée”

Blúz-áruház

Blúz-áruház:
A korabeli ruházkodásról nem esett még szó. Bródy Sándor lapjában, a Jövendőben, sok nőknek szóló hirdetést lehetett olvasni. Zoltán Dezső blúz-áruháza a Király utca 30-ban volt. Saját műhely, rajzok, állandó blúz-kiállítás. A blúz a női ruházatok leghálásabb és legszebb viselete, még beláthatatlan ideig divatban marad. Szigorú szabott árak.

1900sblouses


image006

Képernyőfotó 2016-05-05 - 12.26.294499461_1_l4879Images250A képek forrása: liveauctionars.compastpatterns.comuvm.edu/landscapesensibility.com