Blúz-áruház

Blúz-áruház:
A korabeli ruházkodásról nem esett még szó. Bródy Sándor lapjában, a Jövendőben, sok nőknek szóló hirdetést lehetett olvasni. Zoltán Dezső blúz-áruháza a Király utca 30-ban volt. Saját műhely, rajzok, állandó blúz-kiállítás. A blúz a női ruházatok leghálásabb és legszebb viselete, még beláthatatlan ideig divatban marad. Szigorú szabott árak.

1900sblouses


image006

Képernyőfotó 2016-05-05 - 12.26.294499461_1_l4879Images250A képek forrása: liveauctionars.compastpatterns.comuvm.edu/landscapesensibility.com

Annie Vivanti – Kortárs külföldi női költők

Annie Vivantit mutatom be ebben a posztban (korábban írtam már arról, hogy Ady Endre hozzá hasonlította Erdős Renée-t).

vivanti_ritratto

 

Annie Vivanti a korszak ismert költője volt – de nekem Erdős Renée versei jobban tetszenek, sokkal Képernyőfotó 2016-05-06 - 14.52.52személyesebbek, sokkal karakteresebb a hangjuk – de lehet, hogy fordításban nem jön át Annie Vivanti hangja igazán jól. Összehasonlításul befotóztam egy versét, amely a Jövendőben jelent meg (1904/22).

Képernyőfotó 2016-05-06 - 14.52.58

Annie / Anita Vivant Chartres (1866-1942) olasz írónő volt, aki Angliában született, az édesapja, Anselmo Vivanti, Mazzini és Garibaldi támogatója, Nagy-Britanniában keresett politikai menedékjogot. Anyja Anna Lindau, zsidó-német írónő. 1890-ben jelent meg az első verseskötete Lirica címmel. 1892-ben férjhez ment John Chartreshez, egy angol-ír jogász-újségíróhoz, a Sinn Féin tagjához, és Angliába költözött, csak angolul írt. Az első világháború után Mussolini támogatója lett, és jobboldali olasz újságoknak írt. 1941-ben Olaszországban élt, és angol kapcsolatai miatt házi őrizetbe került, majd a könyveit is betiltották zsidó származása miatt. (Forrás: Wikipédia)

 

Annie_vivanti_1

„Lennék megint a régi leány / Ki szerelmes magába”

Ma a Kossuth rádióban jártam, a készülő könyvről beszélgettünk, majd kiírom, mikor lesz az adás,
a Regényes történelem című műsorba készícup379532_38ti Farkas Szabolcs.
Az egyik kérdése az volt, hogy mi volt Erdős Renée költészetének újdonsága, mi volt az a hangjában, ami annyira megfogta a korabeli olvasókat.
Az alábbi vers jól példázza, hogyan szóltak Erdős Renée szerelmes versei a korban nem bevett módon a nő szemszögéből a férfiról és a férfihoz: ahelyett, hogy a nő a szerelem tárgyaként
csendben várná, hogy a férfi közelítsen hozzá és írjon róla, cselekvő módon ír a saját érzéseiről, és nagyon intim módon beszél a szerelmeséhez és szólítja meg őt.
I
Mindig hideg van. Mióta magát
Elküldtem innen: örökösen fázom.
Tűnődöm: a vérem fagyott-e meg
Hogy az ölelést, csókot nem kívánom?
 
Vagy megfagyott köröttem a világ
Egy rossz démon átkos lehelletétől?
Vagy vissza kellene hívnom magát
Régi szerelmem, a száműzetésből?
 
II.
Ha megtelnék megint a szobám
Égő vörös rózsákkal!
Ha nézhetnék megint valakit
A régi forró vággyal!
 
Ha visszaszállna újra reám
Az alkonyatok láza
S a gyönyörű fényes éjszakák
Nagy mámoros varázsa!
 
Lennék megint a régi leány,
Ki szerelmes magába
S minden vörös rózsát beletűz
A fekete hajába…
(Jövendő, 1903/21. 12.)
 
A kép forrása: Sue Way, http://www.craftsuprint.com