Jászi Oszkár nevét sokkal inkább politikus-politológusi-szociológiai-szerkesztői (Huszadik Század c. lap) tevékenysége alapján ismerjük. A regényben fiatal szerelmesként tűnik fel, aki Erdős Renée-t ostromolja, az ablaka alatt áll esténként bebocsáttatást kérve, és sok-sok szerelmes levelet ír neki.
Jászi Oszkár 1875-ben született Nagykárolyban, és 1957-ben halt meg Amerikában, Oberlinben. A Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel foglalkozó minisztere volt 1918-19-ben, annak bukása után, demokratikus-liberális eszméihez és reformelképzeléseihez híven és ezek okán 1919-ben Bécsbe emigrált. 1920-ban megfosztották budapesti egyetemi professzori címétől, és a Horthy-korszakban nem számított kívánatos személynek Magyarországon. 1925-1942 között Ohióban tanított politológiát.
A kor írónői közül nemcsak Erdős Renée-hez fűzte szoros kapcsolat: első felesége Lesznai Anna volt.
Az 1920-as években írt naplója megjelent, s nagyon érdekes olvasmány, főként a tekintetben, ahogyan összefonódik benne mikrotörténelem és makrotörténelem: egyéni sors, magánélet, egzisztenciális helyzet, szerelem, házasság, válás, gyerekek, Lesznai Anna alsókörtvélyesi, területileg Trianon után már Szlovákiához tartozó birtokának gondja, és a politika, a reformelképzelések, a magyar és külföldi politikusokhoz fűződő viszony. Már az Erdős Renée-hez írott levelekből is kiderül, és a napló is ezt mutatja, hogy egy érzékeny, az élet nehézségeit testileg, betegségekben is megszenvedő emberről van szó, aki ennek ellenére elszántan kitart amellett, amit helyesnek vél.
A képen: Jászi Oszkár, Lesznai Anna, Jászi Alice (Jászi Oszkár nővére, táncművész, Szabó Ervin)
Forrás: MEK OSZK, Vezér Erzsébet gyűjteménye
