Észak-Karolina, Chapel Hill. UNC, The University of North Carolina at Chapel Hill, 1998. Kisváros, 50 000 lakossal, a 25 000-es hallgatói létszámú egyetem köré épült. Az UNC Amerika legöregebb állami egyeteme. Novemberben is nyári meleg van, pedig tele őszi falevéllel a park, kabát mégsem kell. A helyiek igyekeznek elkerülni, hogy a légkondicionált autókból ki kelljen szállni, a bankautomaták mellé autóval lehet odaállni, az ablakon kinyúlva kivenni a pénzt. Nekünk nincs autónk, gyalog visszük fel a hegyre hetente egyszer a bevásárlást, kb. 3 km az út. A könyvtárban hideg van, légkondicionált, ott kell a kabát. 8 emelet szabadpolc, de ez csak a bölcsész könyvtár. Abszurd dolog, orosz nyelvű, Európában hozzáférhetetlen szakirodalmat olvasok Amerikában, soha nem vették le még a polcról se ezeket a könyveket.
A dohányzás a nagy téma – mindenütt tilos. Fegyelmit kapnak a diákok, mert a kollégiumi erkélyen cigiztek, vita indul, hogy az erkély vajon belső térnek minősül-e. Lejárok cigizni a tanszéki épület mögé, ott hallom ezeket a sztorikat. Az egyik férfi azt meséli, elhatározta, otthon nem dohányzik, csak a garázsban – és szépen lassan bekerült a garázsba egy kanapé, majd egy tévé, hűtő, italok, mostanra gyakorlatilag a garázsban tölti a szabadidejét. Látogatóban egy régóta ott élő magyar házaspárnál. Senki nem dohányzik – elvben. Vendégként nem illik megkérdezni, szabad-e rágyújtani, de úgy látszik, házigazdaként sem – a wc mögé dugták a teli hamutartót, véletlen, hogy észreveszem.
A hölgy, akinél lakunk – idős, most született a dédunokája. Gyönyörű a háza, napos, tágas, építi hozzá a télikertet. Két szobát kiad, ezért az unokája az ablaktalan szuterénba szorul, a 2 hónapos kisbabával. Az unoka tengerész, nukleáris atom-tengeralattjárón dolgozik, fél évig szabadságon van, aztán elmegy fél évre. A felesége benzinkúton dolgozik, GYES nincs, hat hetes volt a gyerek, amikor újra munkába állt. A férfi hordja ki a fényre a gyereket napközben. A hölgy látványos sírógörcsöt kap egy este, kiderül, egy rég nem látott távoli ismerőse meghalt – az unokája rápillant, majd kimegy, én ijedten és zavartan sürgölődöm, nem tudtam eddig, hogy ilyen bizalmas viszonyban vagyunk.
A hölgy sértetten panaszkodik: a négerek nem vállalják már a rosszabb munkákat, bevándorlókat kell a fűnyírásra keresnie. Ebben az államban az 1960-as évek végéig a négerek nem szállhattak fel a buszra, most meg nézzenek oda, hogy elszállt velük a ló. Az egyetemen van egy szobám, kapom a belső körleveleket én is: havonta megírják, a hallgatók és oktatók hány százaléka African American, Asian, Hispanic/Latino, Native American vagy más kisebbség.
Hálaadás – early birds day a shopping mall-ban. A boltok korábban nyitnak, reggel 7-kor, 7 és 10 között óriási árengedmények. Ki korán kell, akciót lel. Megyünk mi is, bár nem olyan korán, már csak azért is, mert ezen a napon csak oda van buszunk. A buszok nagyon érdekesek – szinte senki nem jár a környékünkön busszal, mindenkinek autója van. Az útvonalak átláthatatlanok, a busz nagyon ritkán jön, de pontosan. Hétköznap el tudok menni az egyetemre busszal, szombaton a bevásárlóközpontba, vasárnap nincs busz – marad a gyaloglás. A buszsofőr már megismer, kedélyes fekete, déli kiejtéssel, egy idő után értem is, amit mond. Tőlem kérdezi, mi az a hálaadás, mit ünneplünk. Az útkereszteződéseknél annak van elsőbbsége, aki először ér oda. Mivel ez sokszor nem egyértelmű, mindenki mindig megáll, majd mosolyogva integet a többieknek, hogy menjenek – percekbe kerül, mire valaki úgy dönt, ő indul el elsőnek.
Horse Show, mint a filmeken. A házigazdánk visz el, az apja lovagolt, többször nyert szalagot, blue ribbont. Meghökkenek, ez igazi, nemcsak a filmek kedvéért, tényleg van ilyen, a kalapok, a csizmák, a por, a nyálas country zene, kiöltözött nők, a vidéki Amerika.
Utazás autóval, sztráda, Dél-Karolina, Charleston. Savannah, Georgia. December, hőség, óriási a páratartalom, szubtrópusi éghajlat, csupa víz az autó. Ültetvények. Vacsorára osztriga a kikötőben, ott a híres híd. Motel, igazi, ez is mint a filmeken, king size bed, 4 ember elférne rajta. Reggelire fánk és kávé, nagyon rossz, de mégis gyönyörű, ilyet ehetek. Wilmington, Cape Fear Cost. Tengerpart, dűnék kis nyaralókkal, Amerika.