„Lennék megint a régi leány / Ki szerelmes magába”

Ma a Kossuth rádióban jártam, a készülő könyvről beszélgettünk, majd kiírom, mikor lesz az adás,
a Regényes történelem című műsorba készícup379532_38ti Farkas Szabolcs.
Az egyik kérdése az volt, hogy mi volt Erdős Renée költészetének újdonsága, mi volt az a hangjában, ami annyira megfogta a korabeli olvasókat.
Az alábbi vers jól példázza, hogyan szóltak Erdős Renée szerelmes versei a korban nem bevett módon a nő szemszögéből a férfiról és a férfihoz: ahelyett, hogy a nő a szerelem tárgyaként
csendben várná, hogy a férfi közelítsen hozzá és írjon róla, cselekvő módon ír a saját érzéseiről, és nagyon intim módon beszél a szerelmeséhez és szólítja meg őt.
I
Mindig hideg van. Mióta magát
Elküldtem innen: örökösen fázom.
Tűnődöm: a vérem fagyott-e meg
Hogy az ölelést, csókot nem kívánom?
 
Vagy megfagyott köröttem a világ
Egy rossz démon átkos lehelletétől?
Vagy vissza kellene hívnom magát
Régi szerelmem, a száműzetésből?
 
II.
Ha megtelnék megint a szobám
Égő vörös rózsákkal!
Ha nézhetnék megint valakit
A régi forró vággyal!
 
Ha visszaszállna újra reám
Az alkonyatok láza
S a gyönyörű fényes éjszakák
Nagy mámoros varázsa!
 
Lennék megint a régi leány,
Ki szerelmes magába
S minden vörös rózsát beletűz
A fekete hajába…
(Jövendő, 1903/21. 12.)
 
A kép forrása: Sue Way, http://www.craftsuprint.com

Babits Mihály verse Erdős Renée-hez

Már korábban írtam, hogy Erdős Renée rendkívül népszerű és nagyon ismert volt a korban. Többen írtak hozzá verset is, páldául az akkor kezdő, fiatal Babits Mihály is.

Unknown-3

Babits Mihály: Erdős Renée

Izzó szivű poéta-lány,

Minden dala szívemet érte —

Izzó szivű poéta-lány,

Fogadd el ez eggyemet érte!

Nem oly égő, mint a tiéid,

Nem szőtte biborszinü szállal,

Kire lantját és a kedélyit

Örökíté Lesbica által

A lantom, oly ifju, naiv lant,

Teveled hogy’ szállna ki még ő?!

Tereád csak félve ha pislant,

Te örök, te asszonyi, égő!

Zendítni szived zenehúrját,

Míg víg gyönyör újjai késnek,

Vérszínü virágkoszorúját

Kötözöd sóvár epedésnek.

Olvastam e lángkoszorúból

Szivemben az illata most is,

Égetve, akárcsak az új bor,

Édessen, akárcsak a must-íz.

Izzó szivű poéta-lány,

Minden dala szívemet érte —

Izzó szivű poéta-lány,

Fogadd el ez eggyemet érte!

(1903)

379

 

OSZK Fond III/2356. 20. f. rektó, tintaírású tisztázat.