A vörös kokott

Dórát a férje már a nászúton megcsalja egy „vörös kokottal”. A strandon, délután. Sándor megy befelé a vízbe, úszni, és szembe jön vele, kifel – vagyis Dóra az ő arcát látja , a gyönyörű vörös hajú francia nő. Dóra a partról figyeli őket, úgy véli, köszöntek egymásnak. Éjjel viszont, lázálmában látja, ahogy a nő azt suttogja Sándornak, „á minuite” – éjfélkor. Ez egy remek jelenet, az az ötlet különösen, hogy álmunkban képesek vagyunk így felidézni és értelmezni, amit ébren nem: az álomban a nő szájának mozgása egyértelművé válik, s érthető lesz, mit mond. S hogy mit tesz Dóra, amikor rájön, mi történt – ez a regényből derül ki.
 831f024223bdb35dc5ae73cfb7a86ec8

Mi is volt a regényben a nagy sikoly?

Nem hallatszott, csak mesél róla a szöveg: van is, meg nincs is: a nagy sikoly, az orgazmus nem következik be Dóráná: amikor Ózdy, a zeneszerző zongorajátéka kiváltja belőle azt az érzést, amit a férjével való szexuális kapcsolat nem, a feltörő sikolyt visszafojtja:
„Hogy cikázik át testén a soha nem érzett, az első gyönyörűség, hogy hatalmasodik el rajta, hogy ragadja el! S ekkor hirtelen fölemelte két kezét, és az ajkára szorította, hogy ne sikoltson fel! Hogy ne sikoltson bele a zenébe, az asszonyiságát megteremtő első kéj sikolyával…”
unknown-1

A pipacs

Kedves Olvasók!
A napokban jelenik meg Erdős Renée A nagy sikoly című regénye.
A következő néhány hétben ehhez kapcsolódó posztokat fogok írni.
Elsőre egy kis ízelítő a szövegből, az egyik “kedvenc” mondatom:
“Nekem a festés ellen nincs semmi kifogásom – mondta az anyja. – De azért előbb menjen férjhez, aztán festhet, amennyit akar.”
A főhősnő, Dóra anyja mondja ezt Dóra húgáról, Ernáról, aki Münchenbe költözik és festőnek tanul, nem tudván, amit Dóra sem tud, hogy Erna hosszabb ideje viszonyt folytat budapesti mesterével, és igazából azért is megy külföldre, hogy ebből a kapcsolatból kilépjen.
tumblr_ld2u7ay15h1qep93so1_500
Kees Van Dongen: A pipacs (Le Coquelicot), 1919. Musee Toulouse-Lautrec, Albi

Aranyveder

Úgy kellene sírnom és nem tudok.
Bennem valami régi nagy fájdalom van.
Szótlan, konok, évezredes titok –
Jött hozzám gyakran, és nem tudtam honnan.
Szótlan, komor, évezredes titok…

(…)
images
Erdős Renée: Én tovább vándorolni nem fogok
Megjelent az Aranyveder című kötetben, 1910-ben

 

 

 

 

“A poétának hozzá kell stilizálnia életsorsát is a költészetéhez és magánviszonyaival igazolni versköteteit; meg kell konstruálnia élete regényét, – ama sorok-közötti költői művelt, mely könyvben a versek sorrendjét meghatározza és hézagaikat kitölti. Nem szabad a rászedettség bosszankodásával ábrándítania ki tisztelőit; de mégis jótékony félködben kell tartania magánélete ügyeit és szereplőit, mert ugye, megbocsáthatatlan volna például versbe foglalni egy olyan, – igen megrázó és sötét, – szerelmi dráma esetét, amelyről, s benne a költõ szereplésérõl már, mondjuk, napilapok hírrovata is tudomást vett. (…) De jaj annak, aki az ősi lantlélek gyermeki és nagy egyszerűségét, gőgjét, mértéktelenségét, alkuvásra, vagy a félig elmondás ingerlő amatőrfogásaira nem hajlandó voltát hozta magával. Keze a keblén és homloka a magasságok felé fordítva, – de hosszú tunikája sárral keverődik utána és kövek repkednek koszorús feje körül.” Kaffka Margit: Aranyveder, Nyugat, 1910

Unknown

Kaffka Margit írta az Aranyveder című Erdős Renée-kötetről az előző posztban idézett sorokat a Nyugatban megjelent kritikájában – utalva ezzel arra, hogy az irodalmi közvélemény tisztában volt azzal, milyen nehézségekkel nézett szembe Erdős Renée, aki korábban sokat írt a személyes sorsáról a verseiben, akkor, amikor a Bródyval való szakítást követően magánélete a napilapok számára hírértékűvé, pletykatémává vált. Miről írhat ilyenkor a költő? Hogyan dolgozza fel a vele történteket? Az Aranyveder (1910) című kötet Erdős Renée vallásos fordulatának lenyomata – érthető ez a fordulat az előzmények kontextusában.

KAFFKA MARGIT PORTRÉJA (Máté Olga fotómûvész munkájáról készült nyomat) –Országos Széchényi Könyvtár/Plakát- és Kisnyomtatványtár: Arcképgyûjtemény

KAFFKA MARGIT PORTRÉJA (Máté Olga fotómûvész munkájáról készült nyomat) –Országos Széchényi Könyvtár/Plakát- és Kisnyomtatványtár: Arcképgyûjtemény

Az én ajkam a földi csók ízét,
Te tudod, Uram, elfeledte rég.
S a régi szókat, mikben tűz és méreg,
Kábító láz és kivánatos vétek –
S a régi mosolyt, mely rajta lakott,
S a régi gőgöt, mellyel kacagott.
 
A te tudod, Uram, nincs többé nekem
Zsarnok álmaktól forró éjjelem,
S ébredésemnek nincs panasza, könnye –
A vágy bíboros kelyhe összetörve,
A lelkem mélyén romokba’ hever –
Hogy semmim sincs – csak az arany-veder.
Erdős Renée: Az én ajkam, Aranyveder, 1910
images-1
Noha az Aranyveder vallásos témájú verseket tartalmaz, a hangneme hasonlít a korábbi kötetek szerelmes verseinek hangnemére. A korabeli kritika túlfűtöttnek tartotta, még később pedig komolytalannak, hiteltelennek minősült ez a fajta vallásos költészet: például nevezték “gyóntatószék-erotikának” is. (Illés Endre).
Én mást gondolok erről: a női irodalommal foglalkozó kutatások a nők által írt szövegek egyik legfontosabb vonásának tartják azt, hogy nagyon fontosak bennük az emberek közötti kapcsolatok, a viszonyrendszerek. Erdős Renée verseinek egyik legfontosabb sajátossága az egyes szám második személyű beszéd, lételemük a dialógus, az, hogy valakihez szólnak, valakit megszólítanak. Ezért ír hasonlóan a szerelemről és a vallásos érzéseiről is.
7

Védekezés anno

Hogyan védekeztek 100 évvel ezelőtt a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek ellen? Erdős Renée 1920-as években írt regényeinek újdonsága, hogy szóba kerülnek ilyen kérdések is. A Brüsszeli csipke című regényben Adrienne, a főhősnő, úgy jön rá, hogy férje megcsalja, hogy amikor a férfi üzleti útról hazaérkezik Bécsből, ő pedig a bőröndjét kipakolja, a pizsamakabátja zsebében üres óvszeres dobozt talál. A nagy sikoly főhősének, Dórának pedig egy kis dobozkát ad az anyja az esküvője után. Az óvszert már az ókorban feltalálták, de nagyüzemben az 1880-as évek végén Angliában kezdték gyártani. A maihoz hasonló, latex alapanyagú óvszereket az 1920-as évek óta készítenek.

88c7fdb07f72dacb474588e997a20f05

vintage_condoms
A képeken 1930-as és 50-es évekbeli óvszeres dobozok láthatók.
Forrás: bonz.ch, etsy

Ennek az 1910-es évekből származó dobozkának a kissé előítéletes vizuális világából ítélve elsősorban a férfiak vásárolhattak óvszert.

 

safe_image.php
Forrás: ebay

Ez a második világháborús plakát pedig a szifilisz veszélyeire hívja fel a figyelmet.

5dc195855d62449dbcd700f3cc78efb7
Forrás: pinterest

“Lappangva lobog a szerelem”.

Erdős Renée: A régi bűbáj

A régi bűbáj… Én tisztelem,
Mint mindent, ami holt, hangtalan,
Mint mindent, aminek multja van
S lágyan remeg át lelkemen
Lágyan remeg át lelkemen.

Aminek ideje rég lejárt,
Ami az időben elveszett,
A régóta csukott kerteket,
Hűs szobrokon a szent patinát,
Hűs szobrokon a szent patinát.

És szeretem a nagy romokat,
S a régi szerelmek bús porát.
A régi csókok holt mámorát,
E kegyes, illatos lim-lomokat,
E kegyes, illatos lim-lomokat.

S a régi szókat is szeretem,
Amiken évek hamuja száll,
Amikben mosolyog a halál,
S lappangva lobog a szerelem…
Lobog a halál s a szerelem…
(1918)

13979934-nagy

A Salute temploma

“A Santa Maria della Salute fogadalmi temploma a Canal Grande legvégén állt, méltóságteljesen, és mégis egyszerűen. Szűz Máriának szentelték a tizenhetedik században, egy nagy pestisjárvány emlékére. Ez a hely nem a turistáké, a velenceiek járnak ide. De úgy hírlik, meg tudja érinteni azokat is, akik csak véletlenül vetődnek erre. Erős vallásos áhítat lesz úrrá az idelátogatókon.

13332742_1017057731710265_5698805636357285945_n

Renée másodszor tért vissza, lenyűgözte az épület, kívülről és belülről egyaránt. Gyalog jött a Rialto felől, ahol a szállodájuk volt, és az Akadémia hídon ment át, a túloldalon a kis üzletekkel, ékszer- és táskaboltokkal teli szűk utcácskákon át ért el a templomig. Így a Salute nem látszott teljes életnagyságában, csak a túloldalról, a Szent Márk térhez vezető gondola- és csónakkikötő felől. Ezt az élményt a templomlátogatás végére tartogatta, úgy tervezte, akkor megy át a túloldalra csónakkal, hogy láthassa, ahogy a Salute a Canal Grande bejáratánál visszanéz rá. Az utcácskák felől a templom csak az utolsó pillanatban bukkant elő, amikor a legközelebbi kis keresztcsatorna feletti hídról lejőve befordult a sarkon. Olyan magas volt, hogy a nyakát ki kellett tekernie, hogy a tornyát is láthassa.

13412969_1017069038375801_6853655318424451864_n

Fehér falai ugyanúgy hűsítettek, mint a fülledt utcák után a templom előtti kis téren a csatorna felől fújó szél. Bent a templomban kevesen voltak, a turisták többsége lusta átjönni ide, a Szent Márk téren gyülekeznek, ahogy a galambok is. A szikár, fehér-szürke falak és az arany díszítés sápadt és mégis erőteljes világában a körben felszerelt piros fáklyatartók és a piros függönyök rózsaszínné változtatták az ablakokon beáramló fényt. Az oltárkép a Madonnával és a gyermekkel egyszerű volt, mint egy pravoszláv ikon, sötét foltja elütött a világos épületbelsőtől. Renée a kupola alatt állt, a közepén ennek a rózsaszín és fehér világosságnak. Akit ez a fénycsóva magába fogad, annak megváltozik az élete, és elérheti a céljait. Biztos volt benne, hogy ez a Salute üzenete.

Elindult körbe, a kupola alatti tér körüli kerengőn, az ablakok mentén. A fény azonban nemcsak az ablakokon áradt befelé, hanem a kitárt kapun is, de az a fénysugár vakított, nem világított meg semmit. Elfedte az utat. A nap úgy sütött be a kapun, mintha gomolygó köd lenne, csak találgatni lehetett, mi van odakünn a kapun túl, vagy emlékezni rá, emlékezni a Canal Grande kék színére, a gondolák és hajók sokaságára, a cölöpökön álló épületek vízzel ellepett bejáratára, a gondolások és a szállítómunkások kiáltozására, a legforróbb napokon is erősen kifestett, jól öltözött, ízlésesen sovány velencei úrasszonyokra és simára fésült hajú gyerekeikre. 

13403924_1017071205042251_6761408127434845399_o13418758_1017071408375564_7406835212087860581_n
Hogyan is részesülhetne ebben a fényből származó tudásban egy pesti zsidó írónő, a győrszigeti kocsmáros lánya? Hogyan lenne joga ehhez a dolgos eleganciához, ehhez a megtartó erőhöz, ehhez a teljességhez, amely ellenáll a süllyedésnek, a bűznek, a zajnak, a tenger hatalmának?

13327436_1017069621709076_7580415228374616366_n
(Fotó Mircea Turcan)

Salute – a regény vége Velencében

A regény utolsó jelenete Olaszországban, Velencében játszódik: ott szakít egymással Erdős Ren13412044_1017055928377112_4823421230681429147_oée és Bródy Sándor. Központi szerepet kap a fejezetben a Salute, Velence egyik temploma, amelyet kevesebb turista és több helyi lakos látogat. Erdős Renée, miután az otthoni élete mind érzelmi, mind egzisztenciális szenpontból felborult, az 1900-as évek végétől Olaszországban élt, mélyebben megismerte a katolikus vallást, és katolizált. Erről majd a második kötetben lesz szó, de az utolsó fejezet előre vetíti már a témát. Amikor az utolsó a fejezetet írtam, én is elmentem Velencébe, hogy megnézhessem a templomot, és fotókat készíthessek róla. Horvátországban nyaraltam a családommal, onnan mentünk át egy napra, autóval, majd vizibusszal, vaporettóval be a városba, a Salute-ig. Jegyzeteltem, leírtam, milyen a templom, és milyen benyomást tett rám.
A következő posztban ebből a fejezetből olvashatnak egy részletetet.

Erdős Renée: Életem

ER1A kék hajnalba beleírni
Sápadt ujjal egy szót – és várni.
Míg jő a nap s fölégeti –
Minden nagy szót a ködbe írni!
De nem sírni!

A fehér felleges estének
Puha fátylát arcunkra húzni
S alatta égőn, reszketőn
Titokteljesen hallgatózni
De nem szólni!

 

Kiapadt fáradt fénytelen
Titkok fölé némán hajolni!
Józanul, értőn, éberen
Mindent tudni, mindent megoldni
S föl nem sikoltani!
(1909)