Az 1900-as években kezdődött meg a budapesti szanatóriumok virágkora, és eltartott egészen az 1930-as évekig. A korszakban a polgárok igen gyakran vették igénybe a kényelmes, jól felszerelt szanatóriumokat a szegényesebb közkórházak és az otthoni ápolás helyett. A regényben Erdős Renée, Kiss József és Bródy Sándor szanatóriumi kezeléséről is szó esik.

 

 

 

A Liget Szanatóriumot Jakab László orvos építtette, a mai Benczúr utca 47-ben (akkoriban Nagy János utca), a Városligethez közel. A jó levegő és a környéken található vasas bórvizek ideális feltételeket teremtettek. Az épületet dr. Jakab testvére, Dezső tervezte. A hétgyermekes falusi kocsmáros két fiát tudta taníttatni, s mindketten sokra vitték. Jakab László felesége Rácz Hanna szintén orvos volt – ők lettek az első magyar orvosházaspár.

A szecessziós épület szobáihoz erkély is tartozott. A kórházi szolgáltatásokat a szállodai kényelemmel elegyítő intézményben szénsavas és villamos fürdők és iszapkezelések is várták a betegeket. Sok ismert ember vette igénybe a szanatórium szolgáltatásait. Ady Endre is itt halt meg, a ház falán emléktáblája is található.

Jakab több más szanatóriumot is épített, a Park Szanatóriumot szintén a Városligetnél, a legkorszerűbb sebészeti profillal, és a Svábhegyi Szanatóriumot is.