Erdős Renée: Antonius levele Kleopátrához
Kleopátra, lásd, kell hogy bántsalak.
Gyönyör nekem, ha látom két szemed,
Ezt a villámló, fekete eget
Könnybe borúlni szavaim nyomán.
Üdvösség látnom csókos ajkadat,
Amint a kíntól elfehéredik,
Küzd, jéghideg fölénnyel kérkedik –
Aztán sírásra görbül bájosan.
Öröm ilyenkor, ha visszavágsz
Daccal, bosszúval s észre sem veszed,
Hogy hajamat simítja a kezed,
S hogy minden szó után egy csókot adsz.
Úgy, szidj csak édes! Üss, ver, megtaposs,
De csók között, míg húllnak könnyeid.
Óh hogyha tudnád, milyen szép vagy így!
Én Kleopátrám, kell, hogy bántsalak.
